Porsche
Megosztás
Monte-Carlo, 1997. október
16.
Bevezető
Charles már a nevelőszériás szereplése alatt is sikert sikerre halmozott, 2016-ban megnyerte a GP3-as bajnokságot, következő esztendőben pedig imponáló magabiztossággal győzött az F2-es sorozatban is. Ez jelentette számára a belépőt a Formula-1-es világbajnokságba, ahol az Alfa Romeo istállónál mutatkozott be, de a Scuderia Ferrari növendékeként mindig is egyértelmű volt - ha a teljesítményével rászolgál -, hogy felkerül a „nagycsapatba”.
Ezt 2019-ben sikeresen abszolválta is, Leclerc ezzel pedig súlyos örökséget hivatott továbbvinni: keresztapja az a néhai Jules Bianchi, aki őt megelőzően szintúgy jó eséllyel pályázott a Ferrari egyik ülésére. Ő is Nicholas Todt menedzselésével érkezett meg az F1-be, és a pályafutása még számos további ponton mutat szoros hasonlóságot Leclercével.
Leclerc a Forma 1 előtt
Charles Leclerc karrierje 2005-ben, gokartozással indult, és már egészen korán nagyon komoly eredményeket tudhatott a magáénak. 2005-ben, 2006-ban és 2008-ban megnyerte a francia PACA sorozatot, 2009-ben pedig francia kadett bajnokként végzett. 2010-ben fellépett a KF3-as korosztályos ligába, és a monacói junior kupában is versenyzett. 2011-ben megnyerte az FIA KF3-as világkupáját, amellyel felhívta magára a neves szakember, Nicolas Todt figyelmét is, aki ekkortól kezdte menedzselni őt.
2012-ben tovább folytatódott a kart-menetelés, Leclerc immáron Todt csapatával, a neves ART Grand Prix gyári támogatásával a WSK Euroseries bajnoka lett, 2013-ban pedig a Max Verstappen elleni emlékezetes csata után második helyen végzett a gokart Európa Bajnokságon.
2014-ben nagy lépés következett, a pilóta egy 2000-es Formula Renault volánja mögött kezdte meg az évet, méghozzá parádésan: két győzelmet aratva és hét dobogós helyezéssel az ALPS széria második helyén ért célba a Fortec Motorsporttal. Ebben az esztendőben még további hat versenyen állt rajthoz a Forma Renault Európa kupában, ahol két második helyet kaszált.
2015-ben következhetett az Formula-3-as Európa bajnokság, és a nívós Van Amersfoort Racing utánpótlásműhelye. Ez a szezon egy, az eddigiekhez képest szerényebb eredménnyel, és összetett negyedik pozícióban zárult, ám Leclercet kárpótolta a Makaói Nagydíjon bezsebelt második helye.
2016-ban érkezett el pályafutása addigi legkomolyabb sikere, amelynek során már az olasz Prema Racing Team színeiben három futamgyőzelmet szerezve megnyerte a GP-3-as bajnokságot. Ez egyenes utat biztosított számára a megújuló nevű, de a még régebbi specifikációs versenyautókkal induló F2-es bajnokságba, ahol a Prema Dallarájának volnánja mögött az egész 2017-es évben elképesztő dominanciát mutatott. Ennek egyik szomorú csúcspontja volt az Azeri Nagydíj, melynek előestéjén Leclerc elveszítette az édesapját, ennek ellenére másnap mégis vállalta a versenyzést, és emlékezetes győzelmet aratott. Teljesítménye újabb bajnoki címet hozott a konyhára, az édesapjának ajánlott Forma-2-es bajnoki címe pedig egyenesen az Alfa Romeo Formula-1-es csapatának egyik autójába repítette őt.
Charles Leclerc és az Alfa Romeo. Nem tartott sokáig...
Az Alfánál töltött 2018-as debütáló szezonjában Leclerc ott folytatta, ahol az alacsonyabb szériákban abbahagyta: újoncként az egész szezon alatt magabiztosan verte a jóval rutinosabb csapattárs Marcus Ericssont, az autó kereteiből mindent kipréselve 39 ponttal a 13. helyen zárta a bajnokságot, és ezzel gyakorlatilag nyugdíjazta a csupán 9 egységet szerző svédet. Már ekkor megszaporodtak azok a hangok, amelyek Kimi Raikkönen helyére, Scuderia Ferrariba követelték őt, és 2019-re az óhajból valóság lett...
Leclerc a Ferrariban
Maranellóban gondoltak egy merészet, a csapat addigi pilótapolitikájára fittyet hányva az ifjonc Charles Leclercet ültették be Sabastian Vettel mellé a Ferrariba. Ekkor még sokan féltették a monacóit a négyszeres világbajnok támasztotta kihívástól - Mattia Binotto még pilótasorrendet is állított, amely az első időkben még a rutinos Vettelnek kedvezett.
2019-ben Leclerc az első pillanattól fogva nagyon komoly potenciált mutatott, és a szezon második versenyétől kezdve végig erős produktummal, márkatársát folyamatosan legyőzve hallgattatta el a kritikusait. A Bahreini Nagydíjon azonnal pole pozíciót szerzett a Ferrari újonca, és ha nem adódik technikai malőr, minden bizonnyal a futamot is megnyerte volna. Az év hátralévő részé azonban számos varázslatos pillanatot tartogatott Charlesnak, aki a Belga Nagydíjon a pole mellé megszerezte első F1-es győzelmét is, melyet az előző napon tragikus balesetben elhunyt barátjának, Anthoine Hubert emlékének ajánlott. Innen kezdve nem volt megállás, a következő versenyen a rettegett Tifosi előtt nyerte meg az Olasz Nagydíjat, ezzel pedig olyat tett, amit előtte vörös pilóta már nagyon hosszú ideje nem. A monzai győzelem után kimondatlanul is előlépett a csapat vezérévé, az esztendő végére elért két győzelem, és hét (!!) időmérős elsőség pedig olyan belépő volt, amely még az egyébként nagyon komoly tradíciókkal rendelkező Ferrari történetében is kuriózum.
2020-at az előző év motorbotrányától sújtva, Sebastian Vettel szerződésbontásával, valamint csúsztatva kezdte meg az olasz istálló, amely az ismert problémák miatt csak jóval szerényebb eredményeket remélhetett. Az esztendő a csapat számításai szerint alakult, melyet a Scuderia a mezőny közepén töltött el, de Leclerc így is képes volt két bravúr dobogóra, és újfent komoly különbséggel győzte le neves csapattársát.
2021-et immáron Carlos Sainz oldalán, de ugyanúgy vezérként kezdheti meg Charles Leclerc, akiről egyértelmű szakmai vélekedés, hogy ha az elkövetkezendő időkben megfelelő technikát kap, akkor bizonyosan versenyben lehet a világbajnoki címért!
